Az emberi hülyeség, Darwin díjasok

Darwin-díj esélyesek

A Darwin-díjra minden évben azok pályázhatnak jó eséllyel, akik segítenek megőrizni az emberiség hasznos genetikai állományát - azáltal, hogy kivonják magukat belőle. Az evolúciós elmélet atyjáról, Charles Darwinról elnevezett poszthumusz díjat minden évben azok kaphatják, akik - természetesen nem öngyilkossági szándékkal - hihetetlenül idióta módon távolítják el saját magukat az élők sorából.
 

Kemény fa, üres fej
(2003. február, New York) Esélyessé vált a Darwin-díjra az a 25 éves fiatalember, aki rendszeresen rodeózott nagy sebességgel motoros szánján városának csendes kis utcáin, igencsak felbosszantva ezzel a szomszédokat, akiknek éjszakai pihenését gyakorta megzavarta őrült hobbijával.

A poszthumusz elismerésre nem csupán azért lett jelölt, mert tök részegen, bukósisak nélkül, egy nyilvántartásban nem szereplő és ráadásul nem is biztosított hómobillal garázdálkodott mikor felcsavarodott egy fára és kitörte a nyakát - bár már ennyi hülyeség is feljogosíthatta volna a felterjesztésre.

Az eset fő pikantériáját azonban az adta, hogy a néhai Brian Sabinsky tűzoltóként dolgozott. Ugyanannál az alakulatnál, amely végül lehámozta őt a fáról amelyre felcsavarodott. Ugyanannál a cégnél, amely felvilágosító munkát folytatott a biztonságos hómotorozásról. Ugyanannál a csapatnál, amelyet évente több hasonlóan borzasztó balesethez hívnak ki.

Egyben ugyanannál a szervezetnél, amely pár száz méternyire Sabinsky otthonától egy kivilágított táblát is elhelyezett, mely a sisak nélküli közlekedés veszélyeire hívja fel a figyelmet.

Szerelem az úttesten
(2003. március 3., Sheffield, Anglia) Mámoros hangulatban távozott az angliai kiskocsmából a 32 éves Kim Fontana és a 40 éves Paul Cowley, így amikor meglátták, hogy az egyik kiégett lámpának köszönhetően kellemesen intim sötétség uralkodik az úton, azonnal kapcsolatuk szenvedélyességének bizonyításába kezdtek az aszfalton, pontosan a felezővonalon.

A hevesen ölelkező párt többen is figyelmeztették, hogy veszélyes, amit művelnek. Rájuk szólt és dudált például egy szabadnapos rohammentős az autójából, de az úton fetrengő férfi csak annyit válaszolt, hogy "Hello, haver". Egy buszvezetőnek csak az utolsó pillanatban sikerült elrántania a kormányt, így a járdaszegélyre hajtva sikerült kikerülnie a párt, de ők ettől sem hatódtak meg. Jött még egy járókelő is, aki szólt nekik, hogy újabb autó közelít, ám a szerelmesek ennek ellenére nem vettek tudomást a kisbuszról, amelynek vezetője a sötétben szemeteszsáknak nézne az úton heverő kupacot, és áthajtott rajtuk. Csak egy tompa puffanás volt, és ott maradt a kilapított párocska.

A mentősök a nőt hanyatt fekve, felcsúszott pulóverben találták meg, a férfi pedig a nő lábai közt feküdt, letolt nadrággal.

A rendőrség állásfoglalása szerint "egy sofőr jogosan gondolhat arra, hogy egy gyalogos átsétál vagy átszalad az úton, de az igazán nem várható el senkitől, hogy úttesten fetrengő gyalogosokra számítson". Ennek ellenére a bíróság úgy döntött, hogy fél évre bevonják a sofőr jogosítványát, aki szerintük nem volt elég elővigyázatos, és akinek emiatt vezetői kompetenciája is megkérdőjelezhető.
Szerencsére a férfit jó sofőrnek és megbízható munkaerőnek tartják munkáltatói, így a jogosítvány nélküli fél évre egyéb feladatokkal látták el.

Az áldozatok hozzátartozói úgy nyilatkoztak: örülnek, hogy a sofőr megtarthatta állását.

A szerencsétlen autómosó esete
(2003. január 29., Brazília) Manoel Messias Batista Coelho munkája voltaképp egyszerű volt: a gázolajat szállító kamionok tartályait kellett tisztán tartania.

Már két hónapja dolgozott ebben a munkakörben, mikor agyára ment a sok üzemanyag. A 35 éves férfi elkezdte a tartályt vízzel feltölteni, ami alapvető biztonsági előírás annak érdekében, hogy a tartályban maradt gyúlékony pára eltávozzon. Egy óra múlva tért vissza ellenőrizni, hogy megfelelő-e már a víz szintje a további tennivalókhoz. A tartály belsejében azonban túl sötét volt, ezért Manoel nem tudta eldönteni, hogy meddig ér a víz. A találékony munkás - tökéletesen megfeledkezve arról, hogy valójában mi okból is kell neki vízzel töltögetnie a tartályt - előkapta öngyújtóját, hogy annak fényénél kideríthesse a víz aktuális mennyiségét.

Leleményes kísérlete azon nyomban bebizonyította, hogy a víz még NEM érte el azt a biztonságos szintet, ahol a gőzmentesítés megtörténik. A gyúlékony gőzök berobbantak, a férfi pedig száz méterrel odébb landolt, egy parkolóban.

A számos égési sérülés és zúzódás mellett Manoel egy olyan szerencsétlen fejsérülést is szenvedett, amitől az agya szétrobbant, így főnökei már nem tudták megfeddni a biztonsági szabályzat megszegése miatt.

Amatőr ágyúgolyó-ember
Egy Carbon megyei faluban férfiak egy csoportja sörözött és fegyverekkel lövöldözött a 27 éves Irving Michaels házának hátsó falánál. A közelben kószáló mosómedvére lövöldöztek, de valószínűleg a sör miatt nem sikerült jól megcélozniuk, a körülbelül 35 leadott lövés ellenére az állat elfutott, egyenesen be egy három láb átmérőjű csatornába, és néhány száz lábnyi távolságra jutott Michaels tornácától.

Mr. Michaels eltökélve, hogy kiirtja a mosómedvét, hozott egy kanna benzint, és öntött belőle a csőbe, azzal a szándékkal, hogy kifüstöli az állatot. Miután nem sikerült meggyújtania a benzint, Michaels beleöntötte mind az 5 gallonnyi mennyiséget, és próbálta újra meggyújtani, de hiába. Nem tudván beletörődni a kudarcba, az elszánt Michaels bekúszott kb. 15 láb távolságra a szennyvízcsatornába, hogy befejezze a játszmát. A következő pillanatban egy nagyra nőtt tűzgolyó visszalökte Michaelst oda, ahonnan jött, de sokkal nagyobb sebességgel. "Úgy hagyta el az elgörbült csatorna-csövet, mint ahogy egy rakéta a tengeralattjárót" - mondta a 31 éves Joseph McFadden, szemtanú. Mr. Michaels átrepült a háza és a meglepett barátai feje fölött, és egyenesen az előkertjébe zuhant. Több, mint 200 lábnyit repült a magasban. "Hallottunk, ahogy ordítva elszáguldott fölöttünk" - mesélte McFadden. - "Utána egy hangos puffanás hallatszott." A - meglepő módon - csak kis sérülést szenvedett Michaels így kommentálta az esetet: "Tulajdonképpen klassz volt! Mint amikor kilőnek valakit egy ágyúból a cirkuszban. Ha biztosan tudnám, hogy nem sérülök meg, újra megcsinálnám."

Nyakatekert motoros történet
Egy öreg motoros csóka mesélte a következő történetet. Egy különc haverjának az volt a szokása, hogy fordítva öltötte fel bőrdzsekijét, azaz mindig a hátán zipzároztatta be barátnőjével, amikor elindult motorozni. Hogy miért? Senki sem tudja. Talán azt gondolta, hogy így még jobban védve van a menetszéltől, de az is lehet, hogy egyszerűen csak fel akart vágni mások előtt. Minden esetre furcsa viselete megbosszulta magát. Egyszer komolyabbat bukott járgányával egy csúszós kanyarban, és az esés közben elvesztette eszméletét. Egy segíteni megálló autós odarohant hozzá, és elszörnyedve látta, hogy a motoros feje 180 fokos szögben hátracsavarodott. (Persze arról fogalma sem volt, hogy a dzsekit a hátával előre vette fel tulajdonosa.) A segítőkész ember úgy érezte: a helyzet olyan súlyos, hogy azonnal be kell avatkoznia. Ezért egy határozott mozdulattal a helyére csavarta a fejet - ezzel azon nyomban eltörve szegény motoros nyakát.

Meghalni nehéz...
Egy figura elhatározta, hogy teljesen tutira öngyilkos lesz. A terve a következő volt: kimegy egy tengerparti szakadékhoz, hosszú kötelet köt a nyakára, a kötél végét pedig egy szikához köti, leönti magát benzinnel, mérget iszik, meggyújtja magát, egy pisztollyal a kezében leugrik, és mielőtt a megfeszült kötél letépné a fejét, főbe lövi magát.
Mindenben a terv szerint cselekedett. Megmérgezve, kötéllel a nyakán fáklyaként zuhant lefelé, csak zuhanás közben elvétette a lövést és véletlenül ellőtte a kötelet. A tengerbe zuhant. A víz eloltotta a tüzet és annyi sós vizet nyelt, hogy rögtön kihányta a mérget.
A mentők összeszedték és kórházba szállították, ahol hypothermiába (kihűlésben) hunyt el. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna beköltözni a hűtőládába???

Bungee jumping
Tacoma - WA: Kerry Bingham, miután néhány barátjával alaposan felöntött a garatra, elhatározta, hogy elugranak egy kis éjszakai bungee jumping-ra a közeli Tacoma Narrows hídra. Mikor a helyszínre értek, akkor vették észre, hogy nem hozták magukkal a szükséges rugalmas kötelet. Bingham, aki ezalatt már nagyon ügyesre itta magát, észrevette a hídon az autópályaőr feltekercselt kábelét, és egyből akcióba lépett. A kábeldobot a híd korlátjához, a kábelvéget pedig a lábszárához erősítette, majd ugrott. Negyven lábnyit (13 métert) zuhant, amikor a kábel megfeszült és bokából letépte a lábfejét. A balesetet csodával határos módon megúszta a botcsinálta artista, mert a folyó jeges vízébe pottyant, és szerencséjére volt a közelben két halász.

Életem a fenyőfákért
Tudjuk, hogy a karácsonyi őrület hevében sok mindent képesek elkövetni az emberek, láttunk már olyat is, hogy összeverekedtek a fenyőfákért. Egy kanadai hölgy azonban még ennél is messzebb ment annak érdekében, hogy ne teljenek karácsonyfa és fenyőillat nélkül az ünnepek.

A 66 éves quebec-i asszony ugyanakkor az ünnepeket sajnos már nem érhette meg. A Darwin-díj bizottság beszámolója szerint történt ugyanis, hogy a hölgy felpakolt néhány tűlevelűt a kocsija tetejére és hazaindult a gyorsforgalmi úton. Az örökzöldeket azonban nem sikerült rendesen rögzítenie, így azok egyszercsak megunták az utazást, és sorban az útra potyogtak.

Az idős nő nem szerette volna, ha fenyőit kilapítják az arra száguldó autók kerekei, ezért kiugrott a kocsiból, és a kivilágítatlan, ám a késői óra ellenére még meglehetősen forgalmas úton megpróbálta összeszedegetni a fácskákat. A történet arról nem szól, hogy minden fa épségben átvészelte-e a kalandot, annyi azonban bizonyos, hogy az asszony mindent megtett - konkrétan az életét áldozta - értük.

A szedegetéstől nem tántorította el, hogy egymás után két autó is elütötte az autópályán, de azt már nem élte túl, mikor egy harmadik kocsi is elgázolta.